Oldal menü
Kategóriák menü

WHO – World Health Organization : Environmental Helath Criteria 118 Genf, 1991

A higanygőz jobban oldódik a plazmában, a teljes vérben és a hemoglobinban, mint a desztillált vízben. A szerves higanyvegyületek stabilak, bár az élő szervezetekben néhányuk könnyel lebomlik (1. 2. Physical and chemical pro-perties – WHO).

A fogászati amalgám nagy mennyiségű higanyt tartalmaz, ólommal, rézzel, cinkkel és ezüsttel, a gyerekfogászatban használt tömés 70%-a higany, 30%-a réz. Ez a fogorvost, az asszisztenst és a beteget egyaránt károsítja (1. 5. Uses – WHO).

Az általános populáció főleg a fogászati tömésekből, valamint étellel fertőződik (a halakból metilhigannyal). A higany a tömésekből is kioldódik, mégpedig higanygőzként. Kimutatható a humán autopsziás (boncolt) szövetekben, továbbá vérmintából, vizeletből és plazmából.

A higanygőz vagy a szervetlen higany főleg a vesékben rakódik le. Az állatkísérletekben a test mérgezettségének 50 – 90%-át teszi ki.

Az inhalált higanygőz 80%-át megtartja az emberi test.

A vörösvértestből a plazmába oldódás aránya az embernél magasabb, mint az állatoknál, és a higany átlépi a placenta barriert. Az anya szervezetében lévő higany egy része a magzatba megy át (1. 7. Human exposure – WHO).

A higanybányászok testének átlagos koncentrációja 100 ?g/kg. Ha valakinek átlagos mennyiségű amalgámtömése van, az az agy higanykoncentrációját 10 ?g/kg-mal növeli. Ennek megfelelően a vesék higanykoncentrációja is 300 – 400 ?g/kg-ra nő (1. 8. 1. Reference and normal values – WHO).

Emberben a vizelet higanykoncentrációja a tömést követő öt napban emelkedik. Egy újabb higanykoncentráció-maximum van, néhány nappal a tömések eltávolítása után. A széklet higanykiválasztása is hasonló mintát mutat, a tömést követő második napon már kimutatható benne a higany (3. 1. Environmental levels and human exposure – WHO).

A szájban kioldódó higanygőz in vivo a testi szövetek megnövekedett higanyfelvételéhez vezet. A kioldódás sebessége drámaian megnő a rágás idején, 10 perc alatt alakul ki a higanykioldódás platója. Ezt követően 90 perc elteltével áll be a normál kioldódási sebesség (3. 1. Environmental levels and human exposure – WHO).

Boncoláskor az occipitális cortex szöveteiben az amalgámos betegeknél az átlagos higanyszint 12,3 nanogr/g, az amalgámmenteseknél 6,7 nanogramm/gramm. Amalgámmenteseknél a vese higanykoncentrációja 49 ng/g, amalgámosoknál 433 ng/g (3. 1. Environmental levels and human exposure – WHO).

Hét volt svéd fogorvos vizsgálata: a hipofízis és az occ. lebeny higanykoncentrációja megemelkedett: 4000 ?g/kg vizes súlynyi volt a hypofízisben, 300 ?g/kg az occipitális cortexban. A vizsgáltak közül ketten már 80 év felettiek voltak, régen nyugdíjban. A veséjükben és a pajzsmirigyükben is sok volt a higany, az egyiküknél a nyugdíjasság ellenére 28 000 ?g/kg.

A higanygőz inhalálása a legfőbb elemi higanybeviteli forrás. Az inhalált higanynak kb. 80%-át megtartja a szervezet, az alveolusokban 100% megmarad az oda került mennyiségből. A megtartott mennyiség orron és szájon át történő belégzéskor ugyanannyi (6. 1. 1. Kinetics and metabolism/Absorption by inhalation – WHO).

A lakosság higanyfertőzésének fő forrását az amalgámtömések jelentik. A második fő forrás a halfogyasztás (9. Effects on humans – WHO).

A fogászatban bizonyított a higanygőzfertőzés. Fertőzési szintek: 4 – 30 ?g/m3 átlagosan, egyes rendelőkben ez felmehet 150 – 170 ?g/m3-re is. A fogtömésekből származó higanygőz-koncentráció 3 -29 ?g/m3 (9. 7. Dental amalgam and general health – WHO).

A klasszikus higanymérgezési tünetek 80 mikrogr/m3 feletti koncentrációnál jelennek meg (tremor, görcskészség, proteinuria stb.) (10. 3. 1. Mercury vapour – WHO).

A vér, illetve a vizelet higanyszintje a higannyal való érintkezés után igen hamar csökken, míg a kritikus szervekben továbbra is magas marad a koncentráció (6. 5. 2. Reference or normal values in indicator media – WHO), (1 – 3. ábrák és 2. táblázat).

who1999-01 who1999-02 who1999-03

2. táblázat

A higany és a higanyvegyületek becsült napi bevitt mennyisége (mikrogramm/nap) az általános populációban

  elemi higanygőz szervetlen higanyvegyületek metilhigany
Levegő 0,030 (0,024) 0,002 (0,001) 0,008 (0,0064)
Ételek:      
Halak 0 0,600 (0,042) 2,4 (2,3)
Egyéb táplálék 0 3,6 (0,25) 0
Ívóvíz 0 0,050 (0,0035) 0
Fogászati amalgám 3,8-21 (3-17) 0 0
Teljes 3,9-21 (3,1-17) 4,3 (0,3) 2,41 (2,31)

Environmental Health Criteria 101: 5.1.1. Exposure from dental amalgam – (WHO, 1991)

A megadott értékek a átlagos napi higanybevitelt jelzik, a zárójelben lévő számok a felnőtt szervezetben maradó higany

mennyiségét jelentik.