Oldal menü
Kategóriák menü

A biológiai fogorvoslás fogalma

A természetgyógyászati módszerek összefoglaló megnevezéseként ma, a világban leginkább a komplementer medicina elnevezés terjedt el. A természetgyógyászati orvoslás módszereinek megjelenése a fogászat területét is érintették. Először az akupunktúra egy részterülete, az oralakupunktúra – 1990, majd a homeopátia – 1994, és a „biológiai” fogászat egyéb területei jelentek meg alternatív terápiaként.

„A komplementer meghatározás az Európai Unióban hivatalosan elfogadott szóhasználatot jelenti a korában alkalmazott biológiai, alternatív, stb. elnevezések helyett. A köznyelvben meghonosodott „biológiai” kifejezés a fogászat szakterületének és a szervezet egészének kapcsolatát, vizsgálatát és a természetgyógyászati jellegű terápiáját takarja. Használható még a nem konvencionális gyógymód elnevezés, mely jogszabályban rögzített nomenklatúra és azt tükrözi, hogy a mindennapokban általánosan alkalmazott, hagyományos gyógyító eljárásoktól eltérő, gyógyító tevékenységről beszélünk.

A komplementer fogorvoslás általános elvei megegyeznek a természetgyógyászat és a holisztikus gondolkodásmód lefektetett elveivel. A komplementer fogorvoslás összefüggő egésznek tekinti az emberi szervezetet és a benne lejátszódó folyamatokat, mint egymással kapcsolatban lévőket vizsgálja. Diagnosztikai módszerei ennek megfelelően a teljes szervezetre kiterjednek. A komplementer fogorvoslás diszciplínájába beletartozik minden olyan diagnosztikai és terápiás eljárás, mely a hagyományos – nyugati típusú – fogorvoslást kiegészítő diagnosztika és gyógymód.

Ajánlható minden olyan fogorvosnak, aki többet akar tudni a mindennapi tevékenység területéről és annak kölcsön-, és távolhatásairól.” (MOBOT – MTU Akadémia, 1999)WHO

A biológiai fogászat is támogatja a WHO 1996.-évi állásfoglalását; „a XXI. század az integratív (= hagyományos és komplementer gyógymódok együttes alkalmazása) orvoslás évszázada lesz”, hiszen az orvoslás egységes egészet képez, akár konvencionális, akár nem konvencionális szempontból segíti a beteg gyógyulását.

Ajánlható minden olyan fogorvosnak, aki többet akar tudni a mindennapi tevékenység területéről és annak kölcsön-, és távolhatásairól.